Költözik a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság

Értesítjük Tagjainkat, hogy 2012 májusában Társaságunk titkársága a Budapest I. ker. Országház utca 30. II. em. 1. sz. alá költözik.

Az esetleges további változásokat új honlapunkon (http://hungarologia.net/) közölni fogjuk.

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság hírei a jövõben ide kattintva lesznek olvashatóak.

Az nmtt.hu oldalról az anyagok áttöltése a http://hungarologia.net/ oldalra folyamatban van. Rövidesen a  Társaság minden dokumentumát az új oldalra költöztetjük. Az átmeneti idõszakra türelmét kérjük!

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság módosította Alapszabályát

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2012. február 4-ei rendkívüli közgyûlése egyhangú szavazásban elfogadta módosított Alapszabályát. A módosított Alapszabályt a bírósági bejegyzést követõen haladéktalanul közzétesszük honlapunkon.

Beszámoló a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Választmányának ülésérõl
Kolozsvár, 2011. augusztus 21.

A Választmány ülését Tuomo Lahdelma elnök vezette, üdvözölte a megjelenteket, megemlékezett az elhunyt tagokról, majd felkérte a kolozsvári kollégákat, hogy tájékoztassanak a küszöbön álló kongresszus elõkészületeirõl.

Pozsony Ferenc elmondta, hogy a korábbi tervekkel ellentétben a Babeº–Bolyai Tudományegyetemtõl eddig egyetlen segítséget kapott a kongresszus: az egyetem termeinek térítésmentes használatát. Noha a kezdetekben nem csak errõl volt szó, végül ez is óriási segítség. A legfontosabb operatív rendezõ intézményként az Erdélyi Múzeum-Egyesület lépett elõ, vállalva a rendezvény pénzügyi lebonyolításának minden gondját-baját. Támogatóként belépett romániai részrõl az RMDSZ, valamint a MOL romániai fiókintézete is. Jelentõs szerepel vállalt még a Kisebbségkutató Intézet, s ezért úgy tûnik, a kongresszus megrendezéséhez minden anyagi fedezet rendelkezésre áll. A kongresszus titkára, Szabó Töhötöm ismertette, hogy a várakozásokat túlszárnyalva 573 résztvevõ jelentett be elõadást, és ezen felül kb. 40 résztvevõ van még, a kísérõk száma is 60 felé közelít. Óriási feladatot jelentett az elõadások besorolása, szekciókba rendezése és terembeosztása, de remélhetõleg, minden rendben lesz. Több helyszínen kellett megoldani az elõadásokat, nemcsak a Bölcsészettudományi Kar termeit kellett igénybe venni, hanem az Erdélyi Múzeum-Egyesületét, a Történeti Intézetét és egyéb helyiségeket is. De minden helyszín Kolozsvár központjában van, könnyen elérhetõk. A Múzeum-Egyesület részvétele a szervezésben óriási segítséget jelentett, Fábián Botond gazdasági vezetõ nélkül szinte megoldhatatlan lett volna a szervezés pénzügyi lebonyolítása. Az utolsó pillanatban az egyetem is „megtáltosodott”: Andrei Marga rektor úr kísérõprogramokat szervezett, és vállalta a kongresszus résztvevõi számára egy fogadás tartását, ami igazán jelentõs gesztus.

Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke elmondta, hogy közvetíteni próbált a két akadémia (a magyar és a román) között, fáradozása sikertelen volt, amit azért furcsállt kissé, hogy a magyar akadémia mennyire nem kívánt részt venni ennek a rendezvénynek a támogatásában, mert a magyar tudományosság nemzetközi megismertetésében és a nem magyar hungarológusok munkásságának támogatásában, a szakma nemzetközi megmutatásában ennek a rendezvénynek óriási szerepe van. Ha nem más, ez a rendezvény igazán szolgálhatná az „országimázst”, és nagyon fontos lenne, hogy azoknak a nem magyar tudósoknak, az õ kutatási eredményeiknek figyelembe vétele hasznosítható legyen önismeretünk és a külföld felé sugárzott tájékoztatásunk szempontjából.

Monok István fõtitkár elmondta, hogy sikertelen volt a román kollégák megszólítása, ugyanakkor a Társaság a magyarországi politikai változásokat nem a politika függvényében kívánta megjeleníteni, semmiféle politikai állásfoglalásnak nem kívánt hangot adni. A Társaság tudományos társaság, politikai kérdésekben nem foglalhat és nem is kíván állást foglalni. Ám ez mintha kezdene hátrányt jelenteni, úgy tûnik, ha nem vagyunk eléggé elkötelezettek, nem sok támogatásra számíthatunk. Ez persze a Társaság anyagi ellehetetlenülését is maga után vonhatja. Ennek egyelõre ellentmond, hogy a korábbi Mûvelõdési Minisztérium (Hiller István) és a jelenlegi Humán Erõforrás Minisztériuma (Réthelyi Miklós) is jelentõs összeggel támogatta a kongresszus megrendezését, valamint kisebb összeggel a Külügyminisztérium is. A Magyar Tudományos Akadémia egyetlen fillérrel sem támogatta a kongresszust, viszont segített a Bethlen Gábor Alapítvány és a Külügyminisztérium is.

Görömbei András, a Lotz-Bizottság elnöke ismertette a díjazandókra beérkezett javaslatokat és a bizottság ajánlását.

Jankovics József, a Jelölõbizottság elnöke elmondta, hogy a Választmány 2010. évi ülésén jóváhagyta a tisztújításra vonatkozó saját javaslatát, amelyet a titkárság minden tagnak elküldött esetleges új jelöltek állítása céljából. Javaslat nem érkezett, ez azt jelenti, hogy a tagság egyetért az elõterjesztett névsorral. Új tiszteleti tagok megválasztására is sor kerülhet, ezzel kapcsolatban a Választmány szintén megtette ajánlását.

Monok István fõtitkár elmondta, hogy a magyar államháztartási rendelkezések szerint a költségvetésbõl közvetlenül részesülõ intézmények csak közhasznú társaságokat és egyesületeket támogathatnak. Alapszabályunkat át kell alakítanunk a közhasznúsági kritériumoknak megfelelõre, mert enélkül az Akadémia támogatására és egyéb pályázati lehetõségekre sem számíthatunk. Ismertette a törvény, illetve a Fõvárosi Bíróság elõírásait erre vonatkozóan. A döntést a Közgyûlésnek kell majd meghoznia. Végül beszámolt a titkárság elmúlt évi tevékenységérõl, amely a napi rutinfeladatok mellett nagyrészt a kongresszus elõkészítésének munkálatairól és pályázati források megszerzésérõl szólt.

Nyerges Judit szervezõtitkár ismertette a Társaság szervezeti életében az elmúlt évben bekövetkezett változásokat, s jelezte, hogy hamarosan tagrevíziót kellene végrehajtani, mert nagyon sok a teljesen passzív, tagdíjat sem fizetõ tag, akiket törölni kellene a névsorból. Néhány esetben természetesen lehet méltányosságot gyakorolni.

Visoczki Márta gazdasági vezetõ ismertette a Társaság pénzügyi helyzetét, a Társaság mérlegét és a következõ évi költségvetést.

Balázs Mihály, a Számvizsgáló Bizottság elnöke jelentést tett a bizottság ellenõrzésérõl: a szûkös anyagi körülmények között a gazdálkodást példás fegyelmûnek értékelte.

Beszámoló a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus munkájáról
(Kolozsvár, 2011. augusztus 22–27.)

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Nyelv és kultúra a változó régióban címmel 2011. augusztus 22–27. között Kolozsváron rendezte meg VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusát a Babeº–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kríza János Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Bizottsága és a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem közremûködésével.

A kongresszusra a világ 23 országából bejelentkezett résztvevõk és elõadók, valamint kísérõik száma kongresszusaink történetében a legnagyobb létszámot jelentette. A megnyitón a vendéglátók részérõl Florin Stamatian, Kolozs megye prefektusa, Andrei Marga, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem rektora, valamint Traian Basescu román államelnök személyes megbízottja, Eckstein Kovács Péter köszöntötte a kongresszust. A kongresszust Tuomo Lahdelma, a Társaság elnöke nyitotta meg. A Magyar Köztársaság részérõl Szõcs Géza, a NEFMI kultúráért felelõs államtitkára, valamint Schmitt Pál köztársasági elnök szólalt fel. Mindketten az országhatárokat átlépõ tágabb régió kulturális integrációjának folyamatában értékelték fontos rendezvénynek a kongresszust. Az egyetem rektora által adott fogadáson a tudományos együttmûködés multikulturális kereteinek kialakítása volt a meghatározó téma, s informális módon több ígéretes intézményközi együttmûködési terv is körvonalazódott. A kirándulásokon szakmai vezetés mellett a Mezõség, Kalotaszeg és Torockó vidékének kulturális arculatával ismerkedtek a résztvevõk. A kísérõprogramok között a vegyes szervezésû kiállítások (OSZK, Székely Nemzeti Múzeum, Erdélyi Néprajzi Múzeum) és a kerekasztal-beszélgetések a regionális kulturális együttmûködés új formáinak lehetõségeire mutattak rá.

A megnyitó ünnepség plenáris elõadásai a középkori magyar kulturális tér mûvészi kommunikációs formáit, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom önállósulási törekvéseit, valamint az erdélyi nyelvjárások szociológiai, nyelvpolitikai aspektusait tárgyalták, széles horizontot nyitva a következõ napok tudományos munkája számára. A szakmai program tematikus szekciókba szervezve, több helyszínen párhuzamosan zajlott. (Egy napra az ülések, kirándulással egybekötve, átkerültek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Mûszaki és Humántudományok Karára.) Az egyes tudományszakok (nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz, képzõmûvészet–építészet, zene–film–színház, szociológia–politika, filozófia) munkáját a kérdéskörök legkiválóbb, nemzetközileg ismert szakemberei koordinálták. A filozófiai szekció a magyar filozófiatörténetre, azon belül korszeletenként az erdélyi iskolákra összpontosított. Az irodalom és a történelem szekciók vonzották a legnagyobb létszámú elõadógárdát; az elõbbi a regionális és társadalmi kisebbségi kérdések mellett kiemelt figyelmet szentelt a felvilágosodás térségbeli eszmetörténeti vizsgálatának, az utóbbi amellett, hogy szintén a modernitás / modernizálódás kérdéseit vizsgálta, hangsúlyosan tematizálta a történettudomány és a történetírás társadalmi szerepét, valamint az írásbeli és a szóbeli emlékszelektálási mechanizmusok összefüggéseit. A nyelvészeti szekció centrumában a nyelvjárások és nyelvváltozatok nyelvszociológiai aspektusai mellett ezúttal a névhasználat és a két-, illetve többnyelvûség témái is megjelentek. A néprajzi szekció a hagyományos etnográfiai témák mellett vizsgálta a migráció modern társadalmi problémájának kulturális vetületeit, a mûvészettörténeti szekció az erdélyi iskolák és alkotók munkásságára koncentrált, a szociológiai panelek újdonsága a vallásszociológiai tematika volt, a zene-,film- és színház-szekciók a modernitás archaikus forrásait kezelték kitüntetett figyelemmel. Nagy érdeklõdést és élénk vitát váltott ki a Balassi Intézet fõigazgatójának elõadása a hungarológia új stratégiai koncepciójáról, amely a szûkülõ erõforrások mellett a nem magyar nyelvû kutatási és oktatási kontextusokon belül megvalósítható regionális integrációt szorgalmazta. Végül mindenképpen megemlítendõ a kongresszus új eleme, a doktorjelöltek szimpóziuma, amelynek vegyes anyaga szinte minden említett szekció témáját érintette; elõadói mezõnye a 2010. évi nyári – ugyancsak Kolozsvárott megrendezett – doktoriskolai konferencia legjobbjaiból került ki.

A szakmai szekciók részletes programja megtekinthetõ a kongresszus most is mûködõ honlapján (http://hungkongkolozsvar.ro/program), a szimpóziumok anyagának kötetbe szerkesztése az elmúlt két hónapban kezdetét vette az egyes tudományos közösségekben, valamint a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság titkárságán.

A kongresszus idõben érintkezett a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatával, amelynek köszönhetõen a médiafigyelem is koncentráltabb volt. Összességében a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus sikeresnek minõsíthetõ, lebonyolítása megfelelt az elõirányzott terveknek, teljes egészében hasznosan szolgálta a majd 600 elõadó tudományos eszmecseréjétõl várható hosszútávú befektetés fõ célját, a határokon túlterjedõ régió kulturális integrációját és a magyarságtudomány nemzetközi népszerûsítését.